Búcsú Till Ferenctől

Mint tanítvány, majd később kolléga búcsúzom Feritől.  Munkatársai, és intézetünk nevében is búcsúztatom.

Negyedik évfolyamos diákként kerültem mellé, 1969-ben, és azóta lényegében megszakítás nélkül dolgoztunk együtt egészen az utolsó hetekig.

Feri életében a munka, az alkotó munka nagyon fontos volt.

Munkájának egyik pillére a hihetetlen tehetség és technikai érzék volt.  A másik az ötletesség.  A harmadik a munkaszeretet.  A negyedik a törekvés a tökéletességre.  Ezek egyébként magánéletében is kitűntek.  Legalábbis abban, mit mi, kollégák láttunk: vérteskozmai házán, vagy azon, ahogy a tökéletes hi-fi hangzást igyekezett elérni klasszikus zenei felvételek lejátszásakor.

Műszaki alkotásainak felsorolására itt nincs mód; nem is ismerem az összest; csak egyet említenék: a termomérleg - tömegspektrométer rendszert, melyet 1980 körül alkotott.  Pontosabban alkottunk az ő vezetése alatt, de az egész terve és az igazán fontos dolgok őhozzá kapcsolódtak.  Ez nagyjából 15 évvel előzte meg korát, abban az értelemben hogy a világ vezető műszercégei csak jóval később gyártottak ilyen képességű műszeregyütteseket.  Sokszor tűnődtünk, mi lett volna belőle, ha olyan országban születik, ahol van élvonalbeli műszergyártás ...  Persze a történelemben nincsen „ha”, a mi szerencsénkre ő Budapesten született, és egy kelet-közép-európai kutatólaboratórium kollektívájának megbecsült tagja lett.

Ha ma benézünk a szobájába, még ott állnak a különböző speciális, magas hőmérsékletű kemencék, 1200, 1500 és 1900°C-ig használhatóak, ezeket már hetven éves kora után tervezte és építette ipari fejlesztő-munka számára.  Ilyeneket nem lehet műszergyártóktól venni.  És amellett a saját műfajukban gyönyörűek.  Mintha múzeumban vagy kiállításon lennénk.  Feri szerint ha egy mérőműszer nem szép, akkor jó sem lehet.

Mindezek mellett húsz éven át, 1996-ig osztályvezetőnk volt; sikeresen vezette osztályunkat, pedig akkor sem volt könnyű a kutatás helyzete.  Azt hiszem, minden eredményünk mögött ott van ő, akkor is, ha a neve éppen nem jelenik meg valamelyik közleményen.

Feri szabálytalan egyéniség volt, nem illett bele semmilyen sémába vagy kategóriába.  Nem tudom, korábban taníthatott-e az egyetemen; amióta én ismerem, nem taníthatott, hiába dolgoztunk helyileg az egyetem területén 1976-ig.  De mi, a munkatársai sokat tanultunk tőle; én legalábbis úgy érzem, hogy amit tőle tanultam, azt semmilyen könyvből vagy szakirodalomból sem sajátíthattam volna el.

Feri számára az alkotó munka az életet jelentette.  Amikor megismertem, sohasem volt beteg, legalábbis munkaidőben nem, csak szabadsága alatt, amikor módja lett volna egy kicsit ellazulni.  Azután belépett az életébe a vérteskozmai ház, ami lehetővé tette, hogy szabadidejében is dolgozhasson.  Amikor utoljára beszéltem vele, talán két héttel a halála előtt, még a jövő évi munkát tervezte.  A nyolcvanadik életévében.  Nem sok embernek adatik ez meg.

Feri halála nagy csapás mindannyiunknak, de különösen szeretteinek.  Talán az nyújthat vigaszt, hogy harmonikus családi élete és törhetetlen munkakedve enyhítették szenvedéseit.  Mindig nagy lelkesedéssel készült a külföldi családi utazásokra, vagy Norvégiában élő szeretteinek hazalátogatására, és ez így volt az idén is.  Emellett szinte az utolsó percekig tervezte a jövőt.

Budapest, 2007. december 17.

Várhegyi Gábor.