Dr. Szöőr Gyula

1940 – 2007

Barátai, kollégái, tanítványai, mindannyian, kik ismertük, tiszteltük és szerettük, mély megrendüléssel fogadtuk a lesújtó hírt: Dr. Szöőr Gyula, az MTA doktora, a Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára, professzor emeritus, 2007. március 20.-án, életének 67. évében elhunyt. Bár tudtuk, hogy gyilkos kór emészti, mégis, ismerve hatalmas életszeretetét, mindvégig bíztunk abban, hogy még évekig köztünk maradhat.

Szöőr professzor élete az elmúlt közel 50 évben az Ásvány- és Földtani Tanszékhez kötődött: elképzelhetetlen volt itt az élet nélküle. 1964-ben, frissen végzett biológia-kémia szakos tanárként került a nevezetes Földvári-tanszékre, s e szigorú tudós keze alatt indult el tudományos pályáján. Első cikkeinek egyikét közösen jegyezte az akkor már Kossuth-díjas professzorral – ez olyan megtiszteltetés volt, ami csak nagyon kevés pályakezdőnek adatott meg. Tudományos pályájának kibontakozása Pantó Gábor akadémikus tanszékvezetőségének idejére esett, akinek emberi és szakmai kvalitásai zsinórmértékül szolgáltak számára további életében. 1969-ben „summa cum laude” minősítéssel avatták egyetemi doktorrá, 1980-ban maximális pontszámmal a földtudományok kandidátusa, majd 1993-ban a földtudományok doktora lett: az első, s mindezidáig az egyetlen, ki e címet debreceniként szerezte meg. Értekezésein kívül öt könyv, illetve könyvrészlet, több mint 160 szakcikk, közel 60 kéziratos kutatási jelentés, valamint egy szabadalom fűződik nevéhez.

Legfőbb kutatási területe a geokémiai és az ásványtan volt, s legfontosabb eredményeit a határterületi kutatásokban érte el, maradandót alkotva a biogeokémia, a kozmokémia, a kemofáciestan és a paleoökológia területén. Emellett mindig fontosnak tekintette az alkalmazott földtan témakörében végzett gyakorlati célú kutatási tevékenységet is, többek között vonalas létesítmények mérnökgeológiájával, épületek, építmények károsodási okainak feltárásával és megszüntetésük lehetőségeivel, korróziós folyamatok értelmezésével, építőanyagok minősítésével, szerves és szervetlen talajszennyezők elemzésével, szekunder ásványátalakulási folyamatokkal is foglalkozott.

E töretlen ívű tudományos pályának megfelelően lépett egyre feljebb az egyetemi oktatói ranglétrán. Egy év gyakornokságot követően lett tanársegéd, majd 1971-ben adjunktus, 1981-ben pedig egyetemi docens. Habilitációját követően 1994-ben nevezték ki egyetemi tanárrá; nyugdíjazása után, 2006-ban a Debreceni Egyetem professzor emeritusa lett. Dr. Szöőr Gyula nevéhez fűződik a tanszék multifunkciós termoanalítikai laboratóriumának megteremtése, amely műszer- és módszerfejlesztései révén nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó eredményeket ért el. Létrehozott és irányított egy olyan interdiszciplináris kutatócsoportot, amely több, hazánkban új határterületi kutatásokat folytatott. Számos, kiváló minősítést kapott hazai kutatási projektet vezetett, s sikeres résztvevője volt több nemzetközi (UNESCO, IGCP, stb.) tudományos együttműködésnek is. A hazai kutatóhelyek mellett több külföldi egyetemmel, tudományos szervezettel és intézménnyel állt kapcsolatban, részt vett, szekcióelnökként is, az INQUA, az ICTA, az IMA, a CBGA és a IGC rendezvényein szerte a világban, többek között Bécsben, Pekingben, Moszkvában, Havannában, Mexikóban, Zágrábban, Pozsonyban, Tucsonban. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Szervesgeokémiai Albizottságának, Termoanalítikai Munkabizottságának, Geokémiai, Ásvány- és Kőzettani Tudományos Bizottságának, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottság Analitikai Kémiai Szakbizottságának, az INQUA-nak, az ICTA-nak, valamint az Acta Geographica Debrecina, az Acta Mineralogica-Petrographica Szeged, és a Loess Letters INQUA szerkesztőbizottságának.

Emellett a Magyar Tudományos Akadémia Geonómiai Tudományos Bizottságának és a Debreceni Akadémiai Bizottság Környezetgeológiai és Paleoökológiai Munkabizottságának elnöki feladatait is ellátta. Közel ötven kandidátusi és akadémiai doktori értekezés bírálói, titkári, bizottsági teendőiben vett részt. A Debreceni Egyetem Földtudományi Doktori Iskola „Ásványtani, geokémiai, regionális és alkalmazott földtani kutatások” programjának irányítója, számos sikeres PhD-dolgozat témavezetője volt, s mint professzor és konzulens részt vett a Miskolci Egyetem „Mikovinyi Sámuel” Doktori Iskola munkájában is. Tagja volt a Debreceni Egyetem Természettudományi Kar és a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Doktori Bizottságának. A Földtudományi Tanszékcsoportnak nyolc éven át titkára, két ciklusban elnöke, a Földtudományi Intézetnek 3 évig igazgatóhelyettese, az Egyetemi Tanácsnak két éven át volt tagja.

Negyven éves egyetemi pályafutása során Dr. Szöőr Gyula számos tárgyat oktatott. Többek között a kristálytan, a földtörténet, az általános és környezeti geokémia, és a termoanalitika tárgyköréből tartott gyakorlatokat, előadásokat és speciális kollégiumokat. Szakmai tudása, színes előadói egyénisége, közvetlensége és embersége miatt, egykori tanítványai több évtized távolából is hálával és jó szívvel emlékeznek Rá. Oktatói és kutatói munkásságát egyebek mellett Kiváló Munkáért kitüntetéssel, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottság Széchenyi Oklevelével, a KLTE TTK Emlékplakettjével, és a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettel ismerték el.

E nagyszerű oktatói és kutatói életmű mutatja, hogy mennyire fontos volt Szöőr professzor számára a szakma, a tanszék és az egyetem sorsa. Mégis, azt kell mondanom, volt valami, ami ennél is fontosabb volt Neki. Mindenek felett és elsősorban humanista volt. Olyan ember, aki tudtad, hogy az elméletek, a diszciplinák, az intézmények végső soron csupán absztrakciók, s aki számára a legfontosabb az ezeket létrehozó és működtető ember. Akár hitvallása lehetett volna a régi görög drámában elhangzó mondat: „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.”

Dr. Szöőr Gyula 1981-ben, fiatalon, 41 évesen vette át Székyné Dr. Fux Vilma professzorasszonytól az Ásvány- és Földtani Tanszék vezetését, s egy négyéves visszavonulás közbeiktatásával 20 éven keresztül irányította az ott folyó oktató- és kutatómunkát. Ez idáig még senki sem állt ilyen hosszú ideig a tanszékünk élén. Nem volt született vezető, abban az értelemben nem, ahogyan azt manapság értik: sikerorientált, s kérlelhetetlenül csak a kitűzött célra figyelő. Ám éppen ezért lehetett jó vezető. Olyan ember, aki humorral, empátiával, tapintattal és bölcsességgel tudta elsimítani az óhatatlanul előforduló kisebb-nagyobb munkahelyi konfliktusokat. Akihez munkatársai, beosztottjai, de akár hallgatói is, mindig bizalommal fordulhattak, nem csak szakmai, de emberi problémáikkal is. Tanácsaira, segítségére mindig számíthattunk, s azon kevesek közé tartozott, akit nem sértett, ha tanácsát esetleg mégsem fogadták meg, hisz tudta, hogy nem élhetjük mások életét, az igazán fontos döntéseket mindenkinek saját magának kell meghoznia. Bár hosszú tanszékvezetése során módja lett volna rá, Szöőr professzor nem akartad saját képedre formálni Tanszékünket, nem kívánta előírni oktató- és kutatótársainak, hogy saját munkájukban mit, mikor és hogyan csináljanak. Tisztában volt azzal, hogy mindenkinek, aki vinni akarja valamire e pályán, meg kell találnia önnön hangját, célját, módszerét és stílusát, s ehhez a példamutatáson kívül a türelemmel adhatja a legnagyobb segítséget.

Türelemmel és hatalmas lelkierővel viselte egyre súlyosbodó betegségét is, mintha Kosztolányi soraira gondolt volna:

„Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.”

Mi, barátaid és tisztelőid, kik még vendégei vagyunk e nagy ismeretlen Úrnak, köszönjünk hogy részesei, s valamiképp vendégei lehettünk alkotó életednek.

Drága Professzor Úr! Drága Gyuszi! Isten Veled! Nyugodj békében!

(Dr. Szöőr Gyula temetésén, 2007. április 6.-n elhangzott búcsúztató szerkesztett változata. Megjelenés alatt a Földtani Közlönyben. Szerző: Dr. Rózsa Péter. )