Bidló Gábor, 1923 - 2008.

2008 májusában, életének 85. esztendejében elhunyt Dr. Bidló Gábor munkabizottságunk évtizedekig aktív tagja.

Kolozsvári piarista gimnáziumi évei után a budapesti Műegyetem vegyészmérnöki karára hallgatója lett és egyeteméhez egész életén keresztül hűséges maradt. 1949-1990 között volt oktatója az egyetem Ásvány-földtani majd  Építőanyagok és Mérnökgeológiai Tanszékének, végigjárva annak munkaköri grádicsait a gyakornokságtól a docenségig.

Ásványtant, kristálytant és talajtant oktatott. Műszaki doktor lett, majd kandidátus.

Kutatási területei az üledékes kőzetek és talajok ásványos összetételének vizsgálata volt kémiai-analitikai, röntgendiffrakciós és termoanalitikai módszerekkel.

A Földtani Közlöny Agyagásvány-füzetében 1963-ban megjelent egyik előadása a DTA és röntgen-analízis szerepével foglalkozik az ásványok azonosításában. Ez a két műszer végigkísérte egész munkásságát, Ebben a korai cikkében is kitér a két műszer kombinált használatának előnyeire, bemutatja, hogyan egészítik ki egymást az egyes fázisok, többnyire agyagásványok kis mennyiségének meghatározásában. Pedig ez a DTA készülék még u. n. "lassú" készülék volt, a röntgen is még csak filmes felvételt tett lehetővé. Csak sokára jutott korszerű berendezésekhez, sokszor meg kellett küzdenie a műszerek tökéletlenségével. A nehézségeket előadásaiban sem hallgatta el, de megfelelő témaválasztással és minta-előkészítéssel mindig megtalálta az utat, hogy jól hasznosítható eredményekre jusson.

Erre példa az Agyagásvány-füzet másik cikke, amelyet Stefanovits Pállal együtt készített a barna erdőtalajok agyagásványairól. Az ilyen együttműködésre számos példa adódott később is: Bidló Gábor szolgáltatta az ásvány-analitikai hátteret más szakemberek, pl. talajtanosok, geológusok, mérnökök munkáihoz. Ebben a talajtani munkában máris eredményes volt a röntgenes és DTA-analízis alkalmazása: kimutatták, hogy a különböző anyakőzeteken kialakult talajokban más-más agyagásvány az uralkodó, így pl. a löszön az illit, a mátrai andeziten a montmorillonit, a bükki mészköveken pedig már a kaolinit is megjelenik a talajokban.

Már az elsőnek ismertetett cikk megemlíti, hogy a tanszék kutatási profiljába tartozik a mállási folyamatok tanulmányozása. Ez a téma is mint műszakilag jelentős kérdés, egész életében végigkísérte: a természetes mállás megfigyelése mellett szerves és szervetlen savakkal mesterséges mállasztási kísérleteket folytatott agyagásványokon, a maradék ásvány tulajdonságait és a mállás termékeit megint csak az említett műszeres analízissel mutatta ki.

Munkásságának kedves témái voltak hosszú időn keresztül a vörös agyagok. Már 1964-ben közölt adatokat Aggtelek környékéről Maucha Lászlóval együtt. Megállapította azt az alapvető irányt mutató tényt, hogy a vörös agyag vegyes agyagásvány-összetételű, főleg illitben, montmorillonitban és kvarcban gazdag, és nem egyezik az alatta levő mészkő oldási maradékával, tehát nem annak mállási terméke. Később, ugyancsak Bidló Gábor vizsgálatai alapján Fekete József és Stefanovits Pál (1998, 2000) Aggtelek környékén megtaláltak egy másik, kaolinitben, hematitban és goethitben gazdag, kvarcot alig tartalmazó vörös agyag típust is, amit laterites mállás termékének tekintettek.

Bidló Gábor  közölt először 1985-ben a vörösagyagokban található nagyon rendezetlen szerkezetű kaolinitről, amelynek adszorptív víz tartalma eléri az OH tartalmat, és amelynek röntgen-felvételén igen gyenge bázisreflexiókat és erős, de diffúz és aszimmetrikus hkl-reflexiókat találunk. Hasonló, degradált kaoliniteket talált Bidló Gábor a Villányi-hegység karsztos hasadékkitöltéseiben is, amelyekről a Budapesten 1979-ben tartott Nemzetközi Kaolin Szimpóziumon, a Kárpát-Balkán Geológiai Asszociáció 1983-as bukaresti kongresszusán, valamint 1985-ben a prágai Európai Agyag Konferencián számolt be. Bidló Gábor ásványtani vizsgálatai kiterjedtek az ország más vörös agyag területeire is, így a Balaton-felvidéki felső-permbe betelepült vörös agyagokra, a középhegységi bauxitos képződményekre, de vizsgálta a lösz, valamint a Duna mentén a lösz alatt található vörös agyagok összetételét is.

Vizsgálatai nagy részét műszaki földtani problémák, alapozási kérdések megoldása, csúszások okainak kiderítése céljából végezte. Ezek az eredmények elsősorban szakvéleményeiben maradtak fenn.

Külön kell szólni évtizedeken át végzett egyetemi oktató munkájáról. Mérnök generációk sora számára ő testesítette meg az ásványtant, az ő elemzéseiből ismerték meg az agyagok műszaki tulajdonságainak ásványtani alapjait.

Említésre méltó tudománytörténeti munkálkodása is, a Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztályának megalakulásától, 1969-től tevékeny tagja, 1986-1991 között titkára volt.

Nekünk, szűkebb szakmabelieknek a pontos laboratóriumi vizsgálatok iránt elkötelezett, lelkiismeretes nyugodt munkastílusa, hagyománytisztelete és ugyanakkor minden új és érdekes jelenség iránti fogékonysága jelentenek példát.

Földvári Mária