From: Dr. Berényi Mihály Sent: 2005. november 30. 14:56 To: varhegyi@chemres.hu Kedves Gábor! Paulik Ferire emlékezve előkerült 1968-ból az akkori  Derivatográfról írt felejthető versem. Az van a mellékletben. Elküldöm, hogy ne csak szomorkodjuk azért, mert most már a Derivatográf mind a három atyja elment. Üdvözlettel: Berényi Mihály

Szerelmem, Derike

Bálvány előtt ülök most.

Ülök? Térden állok!

Sikerült a doktorim,

fellegekbe szállok.

Néki, néki köszönöm:

Derike, te drága!

(Dollárban csak tízezer,

úgy is fene drága!)

Karcsú lába kettő van,

cipellője mázsás.

Jellemzője: pontosság

s nullapontelmászás.

Forró feje nikkeles,

motor csavargatja,

s három férfi mondja, hogy

ő Derike atyja.

Ha kis piros lámpái

égnek (munkalázban),

jönni-menni nem illik,

mint más lámpás házban.

Italt nem kér. Étele

fotópapír Vácról.

Gügyén babrálsz gombjain?

Berregője rád szól!

Két nap óta csendben áll,

bedöglött a kedves:

kemencéje (aszály van!)

tocsogóan nedves.

Pedig kéne dolgozni

(áldott az ő méhe),

nehogy lepipáljon a

Termikusok Céhe!

Könnyedcsepeg? Ne bőgj már!

Hallod-e, te léha!

Jó, puszilom homlokod,

kapsz elemet néha!

Budapest, 1968.   Berényi Mihály