Sok éve már, hogy a szeptemberi névnapomon rendszeresen felhív valaki. Akkor, amikor ezen a − nem miattam, de mégis − jeles őszi napon a pásztorok elkezdik beterelni a nyájat. Nem telefonbetyár az illető, rendes embernek tűnik. Híreket cserélünk, pletykálgatunk, megbeszéljük az egészségi állapotunkat, aztán viszonzásul április 24-én − amikor tavasszal először hajtják ki a nyájat − én hívom fel ezt az urat.
Sosem felejtkezem meg erről a kedves kötelességemről, mivel szenvedélyes gombász vagyok, és a gombanaptár szerint jellemzően ettől a naptól kezdve találhatunk az erdőben szentgyörgygombát, Tricholoma georgii-t. Ez a „szentgyörgy” meg a „georgii” elárulja, hogy az illetőt Györgynek hívják, a György pedig azt jelenti, hogy földműves.
A régi szép időkben, a 15. században, a György volt a 3. legnépszerűbb név. Királyi és fejedelmi körökben talán a leggyakoribb. Erre a mai Györgyök büszkék lehetnek.
A mi esetünkben, az én telefonpartnerem nem akármilyen földműves! Ha visszatekint a mögötte álló szépszámú évre − bár néha meg kellett küzdenie a rossz időjárással −, szinte akármit vethetett, mindig jó termést takarított be. Arról lett hamarosan híres, hogy ami csak a kezébe került, a bűzös piridin komplexeitől a cementig, azt ő megsütötte, továbbégette a derivatográf nevű márkás kemencéjében. Addig-addig serénykedett, amíg az ország egyik leghíresebb, e téren úttörőnek is nevezett termoanalitikusa lett, a magyar termoanalitika utazó nagykövete.
A termoanalitikában végzett munkájára szerintem a Liptay-atlasznak is nevezett öt kötettel tette fel a koronát. Hátha még tízkötetes lett volna! A Google csaknem 7500 hivatkozást talált erre az atlaszra. Merem mondani, hogy ez annyira maradandó, alapvető mű, hogy mindannyiunkat túl fogja élni.
A sok munkához sok idő kellett, szaladtak az évek, Liptay György professzor − hiszen őróla van szó −, 80 éves lett. Őt ünnepeljük ezen a jeles napon.
Könnyű volt neki ilyen magasra feljutnia, ugyanis a híres Fasori Gimnáziumban kapta azt a stabil alapot, amelyre a továbbiakban bátran építkezhetett. Biztosan szeretettel gondol vissza azokra a távoli évekre, hiszen ő ma is a Fasori Öregdiákok Egyesületének elnöke.
Megbuknék, ha fel kellene sorolnom, hogy hány további egyesület, munkabizottság, kongresszus elnöke, szervezője volt. Szerencsére ma már két előadásban is bőven hallottunk ezekről.
Egyre nagyon jól emlékszem, erre a Termoanalitikai Munkabizottságra, amelynek tagjai közé évtizedekkel ezelőtt Liptay György elnök úr meghívott. Bizonyára tetszett neki a téma, amelyet korábban magammal hoztam: a vesekövek termoanalízisét. Nekem meg az tetszett, hogy közösen bosszút állhattunk azokon a fránya köveken: máglyahalál lett sorsuk, mivel annyi szenvedést okoztak a klinikai betegeinknek. Akadémikus igazgatónk, Babics professzor kérésére a MOM soron kívül legyártott egy készüléket. Ezáltal a komplex termoanalízis urológiai tankönyvi adattá válhatott. Minden külföldi látogatónak meg kellett mutatnom a derivatográfot, ami nem tett jót az éppen akkori analízisnek: jövés-menés, ajtócsapkodás, pedig − mint tudjuk − „Derike” nem szerette, ha csapják neki a szelet. Én titokban mégis megsimogattam, hiszen segítségével kandidátus lettem, és a termoanalitikában − amelyben a Professzor Úr indított el − letehettem a névjegyemet. Csak egyetlen példa: a kőképződés modellezésére készített mesterséges vizeletből kicsapódó kőalkotók tulajdonképpen analitikai csapadékok, amelyek elemzésére nagyon alkalmas volt a derivatográf.
Nemcsak azt csodáltam, hogy az elnökünk által szervezett munkabizottsági ülések milyen jók, mennyire tartalmasak voltak, hanem azt is, hogy ha vidékre mentünk, valamilyen csoda folytán mindig ragyogó idő volt. Máig nem árulta el a titkát. Tegnap pocsék havas idő volt, ma gyönyörűen süt a nap, és figyeljék meg, mennyivel rosszabb idő lesz holnap!
Ez a 80, tiszteletre méltó év megkívánná, hogy még részletesebben nézzünk vissza e szép életút kiemelkedő részleteire, de ahhoz órák kellenének, nem maradna időnk az ünneplésre. Aki további tisztségeire, kitüntetéseire kíváncsi, annak a különféle Who is who-kat javasolom, köztük az ő nevéhez fűződő Who is who in thermal analysis címűt is.
Egy valamit a sok közül mégiscsak szeretnék kiemelni. Úgy érzem, hogy amikor a termoanalitikában a vesekövekre terelődött a figyelem, sok tudós ötletet kapott, és elkezdődött az élő szervezetekből származó anyagok, szövetek intenziv termoanalitikai vizsgálata:
● epekővek, fogkövek, fogzománc és dentin,
● csontok (e témán belül a csontosodás folyamata, a callusképződés),
● a bőr szarurétege (stratum corneumhoz kötött víz reverzibilis adszorpciója és deszorpciója, lipidextrakció után, a bőrt ért fizikai és kémiai hatások szerepe, állatfajonként is),
● a pikkelysömör (psoriasis) plakkjai stb.
● aztán a szervek, sejtek fagyasztva tárolása (krioprezerváció, jégképződés gátlása, adalékok szerepe).
Mindebben bizonyos mértékig ott van Liptay György keze nyoma, munkássága is!
De hagyjuk most magára a száraz tudományt! Ha az ünnepeltünk nevének betűivel elvégezzük a számmisztika műveleteit, akkor 9-est kapunk végeredményül, amelynek a jelentése: magas szintű szellemiség, tehetség, tanító, filozofikus alkat, megtestesült erő, segítőkész, nem gazdagodik meg, és olyan munkaterületet választ, amelyből soha nem fogynak el a feladatok.
Ha már ennyire belemerültünk az okkult tudományokba, nézzünk meg néhányat a nevének betűiből kirakható 23 szóból!
Agy − az előbbi szellemiség, tanító, filozofikus alkat megkívánja
Tag − talán ő sem adta össze, hány egyesületben tag
Ipar − ami az orvosnak borravaló, a mérnöknek a KK-munka
Pirit − biztosan tudna mesélni a hőbomlásáról
Tölgy− fogadni mernék, hogy a fák sem úszták meg
Ital − még sohasem láttam a kezében poharat, de most lesz.
E szavak közül még egyet érdemes megemlíteni, ez a talp. A most is nyughatatlan Liptay György, ahogyan régen is, rengeteget talpal, utazik, kongresszusra jár, előad, buzog. Irigylem tőle ezt a hatalmas, mondhatnám termikus energiát! Természetesen nem szó szerint, hiszen csak kívánni tudom, hogy maradjon meg ilyennek nagyon sokáig. Már csak azért is, mivel a nehéz helyzetben levő Fradi egyetlen szimpatizánsát sem tudja nélkülözi.
Kedves Professzor Úr! Gyurikám! Isten éltessen! Maradj meg ilyennek, egészségesnek, energikusnak, mondjuk egyelőre a 90. születésnapodig, aztán előtte telefonon megbeszéljük a folytatást. Még egyszer Isten éltessen!
Budapest, BME, Ünnepi Munkabizottsági Ülés, 2012. február 16.
Berényi Mihály