From: Dávid Péter
Sent: 2005. december 2. 12:00
Subject: emlékülés

Kedves  Gábor !

Megkaptam meghívó körleveledet. Nagyon köszönöm. Gyenge egészségi állapotom nem engedi meg, hogy beutazzam Budapestre és részt vegyek az emlékülésen, majd vissza. Remélem, hogy Te megérted. A szervezői fáradozásra azonban válaszolni szeretnék egy hirtelen fölvillant kedves emlék rövid fölidézésével.

Paulik Ferenccel közelebbi kapcsolatba akkor kerültem,  amikor 1965-ben, egy végtelen hosszúnak tűnő londoni délutánon és éjszakán át segítettem Neki a másnap következő termoanalitikai szimpózium és kiállítás kezdetére talpra állítani a még ládában, forgács között szunnyadó Derivatográfot. Előzőleg meglepődve „futottunk össze” néhányan – én és Ők -- a repülőtéren: Ő, Erdey professzor, a kedves „külkeres” kisasszony és szerénységem, mindnyájan a londoni járat indulására várva. A MOM szerelője azonban nem jelent meg, nem kis aggodalomra adva okot. (Később kiderült, hogy valamelyik útiokmánya nem készült el. Így hát P.F-nek kellett „csupasz kézzel” összeállítania a műszert és én inaskodtam mellette. Végül minden jóra fordult és néhány napig még együtt  voltunk, előadásokat hallgattunk és tartottunk a szakmai összejövetelen.

Ez a dióhéjnyi foglalata annak a kis történetnek, amely a körlevél olvasásakor merült föl bennem. Itteni privát közlésével csupán tisztelegni kívántam Paulik Ferenc emlékének.

Leányfalu,  2005. 12. 02.

Tisztelettel köszönt

Dávid Péter